A történeteink
Minden 2006. január 31-én kezdődött, ezen napon talált rám Isten, és ragadott meg, húzott ki abból a nem éppen megfelelő életből, amiben addig éltem. Éppen egy házassági válság kellős közepén voltam. 10 évi ismeretség, 4 évi házasság után jelentette be a férjem, hogy el szeretne válni. A legszörnyűbb az volt, …
A nevem Kungl Krisztina, de bemutatkozhatnék így is: Szúnyog vagyok. Életvidám, vézna, szőke tinilány voltam, mikor a becenevet kaptam. Ez nem bók volt éppen, jól fejlett kritikai érzékkel mások minden hibáját habozás nélkül vicces megjegyzésként tálaltam. A szívem mélyén nem voltam gonosz, de nem törődtem azzal, kit bántok …
„Még mindig nem találtam meg, amit keresek” – a híres „U2” rockegyüttes dala – pontosan leírja életem első 22 évét. Mit kerestem? Azt hiszem, amire mindenki vágyik: szeretetet, elfogadást, biztonságot, az élet célját és értelmét. Bár voltak szerető szüleim, nem éreztem magam szeretettnek. Ma már megértettem, hogy másfajta „szerelmi nyelveket” …
Egy kis faluban nőttem fel, nem messze Bécstől. Csak a foci érdekelt. Georg Schmidt, a válogatott korábbi edzője azt mesélte nekem a fiatal Hans Kranklról, hogy a nappali mind a négy oldalán kitűz egy célt, hogy minden irányból gólt lőhessen. Teljesen azonosulni tudtam ezzel. Az iskolai osztályzataim azonban nagyon rosszak …
Gyerekkoromban némi római katolikus befolyásom volt a diósdi helyi egyházban. De felnőttkoromban az akkori oktatási rendszeren keresztül különböző filozófiákkal és nézetekkel szembesültem. Az igazat megvallva azok jobban tetszettek. Fiatal szakemberként azt gondoltam, hogy megtalálhatom magamnak az élet legjobb dolgait, így „önálló emberré” válhatok. Bár jó srácnak tűntem, a rossz döntéseim …
Egy római katolikus családban nőttem fel Magyarországon, egy kis faluban. Az ottani hívekkel kapcsolatos első tapasztalataim alapján a kereszténység egyáltalán nem volt vonzó számomra. Gyermekként inkább ridegséget, merevséget és kétszínűségétet láttam, mintsem Isten szerető kegyelmének közvetítését. Középiskolás koromban elkerültem egy nagyobb városba, és kollégiumban éltem. Itt folytattam tovább a főiskolát …
Románia számára a 20. század második felére már mindent áthatott a kommunizmus, és megkezdődött az ország a leghosszabb szellemi éjszakája. Ez a korszak bennem is sok fájdalmas emléket idéz fel, mert a szüleimnek rengeteg nehézséggel kellett megküzdeniük. Először is ott voltak a hatalmas mezőgazdasági és élőállat-szállítmányok, amelyeket vasúti kocsik szállítottak …
Mi megy végbe egy olyan kisfiú lelkében, akinek nincs édesapja? Nincs apukája, akihez odaszaladhatna, és mondhatná: „Ma megütöttem magam”, vagy „Meg akartak verni, de én győztem”, vagy „Jössz focizni?” És amikor lesz egy nevelőapja, akkor az anyukája így inti: „Soha ne zavard, nagyon elfoglalt!” Ez a helyzet nagy hatással volt …
Tizenhat évesen levontam két világos következtetést: az élet unalmas, és az élet igazságtalan. Elvégzem az egyetemet, dolgozni megyek, összeházasodom valakivel, gyerekeket szülök, megöregszem és meghalok. Az élet unalmas. Pedig az enyém még jobb volt, mint a legtöbbeké. Jó családom volt, jó jegyeim voltak, és megvolt rá a lehetőségem, hogy egyetemen …
