Egy római katolikus családban nőttem fel Magyarországon, egy kis faluban. Az ottani hívekkel kapcsolatos első tapasztalataim alapján a kereszténység egyáltalán nem volt vonzó számomra. Gyermekként inkább ridegséget, merevséget és kétszínűségétet láttam, mintsem Isten szerető kegyelmének közvetítését. Középiskolás koromban elkerültem egy nagyobb városba, és kollégiumban éltem. Itt folytattam tovább a főiskolát is. A világi élet sokkal könnyebb és vonzóbb volt számomra. A rendszerváltás is ebben a korszakomban jött el és lehetővé tette, hogy szabadabban kipróbáljak olyan dolgokat, amiket addig nem lehetett. Hiába volt rengeteg barátom, sok buli, szabadság, én mégis üresnek és céltalannak éreztem az életet.
Diplomám megszerzése után, a fiatal felnőtt életemben mindig magabiztosnak és erősnek mutattam magam. Sok mindent elértem, de belül mégis üresség volt. Egy közös munkahelyen találkoztam a jelenlegi férjemmel és Isten több olyan családot is hozott az életünkbe, akiknél valami egészen mást tapasztalhattunk meg. Örömöt, békességet és feltétel nélküli szeretetet. Szívemből vágytam erre az életre! Először azt gondoltam, hogy olvasok és megtanulok mindent, hogy én is olyan legyek, mint ők. De igazi változás csak akkor következett be az életemben, amikor már nem saját erőmből akartam elérni ezt a célt. 2000-ben egy imában arra kértem Jézust, hogy vegye át az életem irányítását.
Azóta is tapasztalom Isten átformáló erejét, nem üres az életem. Van hivatásom, célom és sok kisebb-nagyobb csodát élek át nap mint nap.
— Ildikó