Egy kis faluban nőttem fel, nem messze Bécstől. Csak a foci érdekelt. Georg Schmidt, a válogatott korábbi edzője azt mesélte nekem a fiatal Hans Kranklról, hogy a nappali mind a négy oldalán kitűz egy célt, hogy minden irányból gólt lőhessen. Teljesen azonosulni tudtam ezzel.
Az iskolai osztályzataim azonban nagyon rosszak voltak, és amikor a szüleim a továbbtanulásomról vagy a karrierben való törekvéseimről kérdeztek, egyszerűen nem érdekeltek. Ezen felül, nem is voltam tudatában annak, hogy ezek a döntések alakítják majd a jövőbeli életemet – csak úgy éltem a napnak, mintha nem lenne holnap.
Amikor egy este visszatértem a focipályára, megjelent néhány új arc – ami falunkban nem nagyon fordult elő. Egy apa és két fia játszott velünk. Mint később kiderült, Amerikából érkeztek és sportfanatikusok voltak, ami természetesen nagyon vonzott engem, mert a klub edzései gyakran túl kevesek voltak számomra, és gyakran egyedül gyakoroltam. Most végre megvoltak a megfelelő partnereim, és még a kertjükben is focis dolgok voltak, ami új tervet adott nekem a szünetre. De nem csak a sportolókat ismertem meg, hanem egy igazi családot is: háromgyermekes szülőket. Egyetlen gyermekként ez számomra ismeretlen volt. Szerettem velük sportolni, játékokat játszani és együtt tölteni az estéket. Gyakran látogattak más családokat és fiatal diákokat is, ami tovább gazdagította a közösséget.
Már észrevettem, hogy néha együtt beszélgettek témákról, és rövid beszélgetéseket tartottak a hallgatók előtt, de nem igazán figyeltem. Egy nap az apa és a legidősebb fia félrevittek és elmondták személyes meggyőződésüket. Végül adott nekem egy Bibliát, és megbízott azzal, hogy olvassam el. Ha kérdésem lenne, eljöhetek hozzá. Otthon kinyitottam ezt a könyvet, és nem tudtam kibújni tőle! Lenyűgözött, és új világ nyílt meg előttem. Nemcsak a Biblia világa, hanem mintha a fény beáramlott volna a sötétségembe, és a szemem megnyílt volna más emberek, kapcsolatok, élethelyzetek, irodalom, társadalom és még sok más felé.
Egy este, amikor a Bibliámmal ültem, kulcsfontosságú élményben volt részem: az evangéliumokat olvastam Jézus keresztútjáról. Tudtam ezt gyerekkoromtól kezdve, de ezúttal teljesen más volt. Hirtelen ez már nemcsak történelmi esemény volt számomra, hanem villámként támadt a gondolat, hogy Isten Fia mindezt személyesen tette helyettem! Szó szerint megtörtem Isten előtt, és új életet kaptam, megtapasztaltam jelenlétét, szeretetét és kegyelmét.
Amikor később teológiát tanultam, Ágostontól azt olvastam: „Ha csak egy ember élne a földön, Isten mégis a fiát küldte volna megmentésére.” Pontosan ez volt a tapasztalatom azon az estén. Ma boldog házasságban élek, hat gyermekem van, és még mindig szeretem a focit – sportlelkész vagyok.