Kérdezték már tőled, hogy „Ez igaz rád”? Mivel mindegyikünk különböző háttérből jön, különböző tapasztalatokkal rendelkezik, a valóságot a saját szemszögünkből nézzük. Mint a vakok, akik az elefántról beszélnek. Az, aki a lábát fogja, azt mondja: „olyan, mint egy fa.” Aki a farkát, az azt mondja: „Ez valójában inkább egy kötél.” Aki az elefánt törzsét tapogatja, azt mondja: „Nem, ez egy nagy tömlő.” Mit akarok mondani ezzel? Azt, hogy mindannyian – tapasztalatainktól függően- eltérően tekintünk a dolgokra.
Igaz. De ezek a vakok mind tévedtek! A vak emberek tapasztalatai és megfigyelései nem voltak megfelelőek. Szükségük volt segítségre és szerénységre, hogy segítséget kérjenek. Mi a helyzet veled? Te is tudsz vak lenni? Nyitott vagy a segítségre?
A személyes valóság ezen koncepciójával más problémák is vannak. Valamennyiünknek megvan a maga személyes univerzuma? Saját valóságot hozunk létre? Milyen magányos lét!
A következő a gondolatmenet: Ha a céljaim és az értékeim egyediek, akkor én tudom a legjobban megítélni, hogy hogyan tudok ennek megfelelően élni. Én ismerem a legjobban a saját valóságomat és helyzetemet, ezért másoknak nincs joguk megmondani, hogyan éljek.
Az individualisták elutasítják mások jogát, arra, hogy megkérdőjelezzék erkölcsi tetteiket. A kérdés nem az, hogy erkölcsi felelősséggel tartozom-e vagy sem, hanem az, hogy ki vagy mi a tekintély az erkölcsöm mögött. Ha én vagyok a hiteles forrása annak, ami számomra helyes és helytelen, akkor felelőtlenség lenne engedni, hogy mások rám kényszerítsék erkölcsi meggyőződésüket és normáikat. Miért? Mert másoknak nincsen közvetlen tudomása az érzéseimről, céljaimról és értékeimről. Ha nem ütköik törvénybe, amit teszek, akkor miért kellene engem erkölcstelennek ítélni? Ha törvénybe ütközik, akkor talán meg kellene változtatnunk a törvényt.
Az individualizmusnak vannak pozitív elemei. Mivel saját döntésen alapul, az ember elkötelezett és magáénak érzi ezt az életszemléletet. Személyes szabadságon alapul, ami nagyszerű, de ne feledjük, hogy a szabadság felelősséget is hordoz, és akad néhány probléma.
- A levegőtől, amelyet belélegzünk, a bolygónknak a Naptól való távolságáig, ki vagyunk szolgáltatva környezetünknek. A valóság ráébreszt, hogy nem tudom kontrollálni saját létemet.
- Számtalan, természettől független veszéllyel szembesülünk, úgy, mint balesetek, betegségek, háború, terrorizmus, amelyek lerövidíthetik a bolygónkon töltött életünket. Nem vagyunk függetlenek!
- Az individualizmus eredményelmélete hibás. Elméletileg kitűzöd saját céljadat, majd azokhoz méred teljesítményedet és értékedet. Ahogyan azonban a sportolókat nem csak a saját céljaik, hanem meghatározott sztenderdel alapján ítélik meg, úgy az oktatás, a munka és az élet nagy része is ilyen. Nem mi állítjuk fel a szabályokat vagy határozzuk meg a sztenderdeket, amelyekhez mérjük sikereinket vagy kudarcainkat. Ha életem jelentőségét az általam elért eredmények határozzák meg, akkor végülis másoktól függ, hogy siker vagy kudarc vagyok-e. Nem nálam van a hatalom!
A személyes valóság téveszme. Mi lenne akkor a megbízható alap az ember értékeléséhez?
A valóságot a tudomány határozza meg: Egy rendkívül népszerű ostoba elképzelés
„Nem Istenben hiszünk, hanem a tudományban” – mondta az ausztriai sífelvonón megismert pár. Manapság sokan úgy vélik, hogy feloldhatatlan ellentét van a tudomány és Isten között. Ez a félreértés két alapvető problémából fakad: az egyik a tudomány határainak fel nem ismerése, a másik a természetfölötti valamilyen valószerűtlen, mitikus dimenzióba való …
Materializmus: Tárgyilagos világban élünk
Ez a világnézet arra késztet bennünket, hogy azt higgyük, hogy létezésünk pusztán fizikai, nem más, a felhalmozódó gazdagság és minden, ami ezzel jár, beteljesedéshez vezet. A materializmus a valóságban világi vallás. Madonna 1984-es slágere, a „Material girl” szemlélteti ezt a világképet. Így magyarázza nézetét: „Mert a hideg nagypénzű fiú mindig …